Dr. Turgyán Tamás örmény nemzetiségi szószóló felszólalása 2016.09.26-án Örményország függetlenné válása 25. évfordulóján
2016.09.27 11:08
Tisztelt Elnök Úr!
Tisztelt Képviselőtársaim!
25 évvel ezelőtt az örmény nép egy elsöprő erejű népszavazáson kikiáltotta függetlenségét a szétesőben lévő Szovjetuniótól. Megteremtve az évszázadokon keresztül elnyomott önálló államiságot.
Örményország földrajzi helyzete okán, hogy két kontinens határán fekszik kénytelen volt elszenvedni az asszírok, a görögök, a rómaiak, a bizánciak, az arabok, a mongolok, a perzsák, a törökök és az oroszok uralmát. Hosszú történelme során ritkán adatott meg a függetlenség, mígnem az I. világháború végén a győztes Antant hatalmak elhatározták a török birodalom felosztását. Elismerték Örményországot, és területeket is csatoltak hozzá. Ezt hívják vagy hívták wilsoni Örményországnak, az Egyesült Államok akkori elnökének neve után.
Ezt a békét, és ezzel együtt az önálló Örményország létét elvetette a török nemzeti mozgalom. Az 1920-ban lezajlott török-örmény háború következtében Örményország elvesztette háború előtti területének felét, a teljes wilsoni Örményországot, és az áhított szabadságot.
Még ebben az évben a 11. szovjet hadsereg Grigori Ordzsonikizze vezetésével megszállta Örményországot. Ezzel, a rövid életű Örmény Köztársaság összeomlott.
A bolsevik Oroszország annektálta az Örmény Demokratikus Köztársaságot, és Grúziával, valamint Azerbajdzsánnal együtt a Transz-Kaukázusi Szovjet Szövetségi Köztársaság részévé tette. Ez a szervezet 1936-ig állt fent, amikor is szétosztották három külön álló szovjet szocialista köztársaságra. Örményország, Azerbajdzsán és Grúzia. 1953-ban Sztálin halála után enyhült a szovjet nyomás, így az örmény egyház is újjáéledt. 1967-ben pedig felavathatták az Örmény Népirtás emlékművét Jerevánban. A 80-as években a gorbacsovi éra alatt már tüntettek azok a környezeti károk miatt, amelyek az oda épített szovjet gyárak okoztak.
A sztálini idők óta konzervált örmény-azeri ellentétet csak növelte az 1988-as örményországi földrengés és Gorbacsov tehetetlensége a két ország problémáinak, első sorban Karabah sorsának rendezése ügyében. A kiéleződött feszültség háborúhoz vezetett Örményország és Azerbajdzsán között, a kérdés máig nem rendezett.
1991-ben a Szovjetunió felbomlott, Örményország visszanyerte függetlenségét, Örményország volt a Baltikumon kívül az első köztársaság, mely augusztus 23-án kivált a Szovjetunióból.
Fölmerülhet a kérdés, kedves Képviselők; mi közünk van nekünk ehhez? Azon túl, hogy hazánk számára is a Szovjetunió felbomlása a 90-es évek demokratizálódása adott alkalmat arra, hogy újra otthon érezhessük magunkat saját hazánkban. A magyar nép, a magyar nemzet is a történelme során sokat küzdött, harcolt, szenvedett ezért. És ebben a harcában, majd ezer éve társai azok az örmények kiket sorsuk, elnyomóik a Kárpát-medencéig üldöztek.
Legyenek azok II. Endre királyunkat keresztes hadjáratából hazakísérő örmény lovagok, diplomaták és kereskedők vagy,
a 17. században Apafi Mihálytól és Mária Teréziától letelepedési engedélyt kapott Erdélyben munkálkodó kereskedők és iparosok, és értelmiségiek,
legyenek annak az 57 családnak a leszármazottai, akik már 1848 előtt nemesi címet kaptak a magyar haza szolgálatáért,
legyen az a hetvenhét örmény származású tiszt és több száz honvéd, aki részt vett az 1848-49-es szabadságharcban,
legyen az Lázár Vilmos és Kiss Ernő, akiket Haynau végeztetett ki 1849. október 6-án Aradon,
legyen az Pongrátz Gergely, aki a Corvin-köz hőse volt az 1956-os forradalom és szabadságharcban, és
legyenek azok a névtelen örmény identitásúak, akik munkájukkal, szellemiségükkel, kultúrájukkal, művészetükkel szolgálják Magyarország üdvét a mai napig, bízunk benne, hogy még jó sokáig.
A független Örményország szimbolikus szerepet tölt be a világ örménysége számára. Hiszen kézzel fogható példája egy olyan nép összetartásának és élni akarásának, amely hosszú idők óta kisebbségi létre volt ítélve a nagybirodalmak játszmáiban.
A Magyarországon élő örmények büszkén gondolnak Örményországra, az anyaföldre, ahonnan őseik egykoron elszármaztak.
És egyben érezzük azt a felelősséget is, mely ránk hárul hazánk és Örményország megromlott kapcsolatainak rendezésében.
Sok sikert kívánunk a szabad és független Örmény Köztársaságnak.