Dr. Turgyán Tamás felszólalása a Magyarországi Nemzetiségek Bizottsága 2015.04.27-i ülésén
2015.04.28 17:19
Tisztelt Elnök Úr!
Tisztelt Bizottság!
A múlt héten Jerevánban egy fórumon és konferencián voltam, ahol közel 60 ország képviselői gyűltek össze, hogy megemlékezzenek az örmény Genocídium áldozatairól.
Sokat megélhetnék a konferenciáról és a fórumról de erre most itt nincs idő.
Röviden összegezve azonban a tapasztalatokat egy-két mondatban számomra illetve számunkra az tűnt az esemény legfontosabb mondandójának, hogy a száz éves megemlékezés talán jó alapot teremthet az e kérdés körül kialakult feszültség oldásához, a Genocídium tényének elismerése körüli állapotok közelítéséhez.
Valamint az, hogy a török-örmény illetve a török-azeri viszony beépítése egy harmadik ország kül-, és belpolitikájába nem tanácsos.
A külpolitika és a diplomácia a profik területe és ebben dolgozók nagyon óvatosan és megfontoltan foglalnak állást ilyen típusú kérdésekben és óckodnak az egyoldalú megközelítésektől.
Száz éve, hogy 1915. április 24-én az örménység vezetőinek letartóztatásával, kivégzésével és deportálásával elkezdődött a huszadik század legelső, intézményes keretek között zajló népirtása Törökországban.
Történelmi tény, hogy 1915-1918 között, az Oszmán Birodalom idején szinte az egész keresztény-örmény népet elűzték szülőföldjéről, illetve brutálisan meggyilkolták. A XX. század e borzalmas nyitányának közel másfél millió örmény és félmillió görög esett áldozatul.
Az ENSZ Emberi Jogok Bizottsága 1985-ben, az Európai Parlament 1987-ben fogadta el, hogy 1915-17-ben népirtás történt. Az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése és az Európai Néppárt EP frakciója pedig napjainkban ismerte el az örmény holokauszt szomorú tényét. Két hete Ferenc pápa misét mutatott be az örmény holokausztért, a 20. század első népirtásának áldozataiért. A pápa így fogalmazott : “A megemlékezés megkerülhetetlen kötelesség, mert ahol nincs megemlékezés, ott a gonosz a sebeket továbbra is feltépve tartja”.
Tisztelt Szószólók!
A világ vezetőivel egyetértésben az örmény diaszpóra ezt a szomorú esztendőt világszerte, így Magyarországon is az örmény Genocídium emlékévének nyilvánította. Az évforduló jelképe a nefelejcs, az emlék év mottója: “Emlékezzünk, nem felejtünk!”
Nem felejtünk, hiszen az etnikai erőszak, a vallási, nemzeti kirekesztés, a kisebbségek elleni atrocitások ismét a politika napirendjére kerülnek. Nekünk, Magyarországot hazánknak tekintő, államalkotó kisebbségeknek fokozott érzékenységgel és sosem szűnő figyelemmel kell alakítani a belpolitikai folyamatokat. Erre kötelez szószólói eskünk, erre kötelez kisebbségi és magyar identitásunk történelmi felelőssége !
Arra kérem most Önöket, hogy áldozzunk most egy percet az életünkből a vallási és etnikai áldozatok emlékére , legyenek azok ukránok, szerbek, horvátok, bolgárok, görögök, kurdok, szírek, vagy örménynek.
És ha ez politikai állásfoglalás akkor ez politikai állásfoglalás a kisebbségeket, és ha úgy tetszik a nemzetiségeket érő mindenféle erőszakkal szemben.
Legyen ez egy politikai állásfoglalás ha úgy tetszik akkor a kisebbségeket érintő mindenfajta terrorral és erőszakkal szemben. Kérem álljunk fel!
Megtisztelő szolidaritásukat, figyelmüket és örmény kormány, a nemzetközi örmény közösség és magam nevében is őszintén köszönöm.