Az Aradi Vértanúk Emléknapján
2015.10.06 20:21
Dr. Turgyán Tamás örmény nemzetiségi szószóló napirend utáni felszólalása az Országgyűlés 2015. október 6-i ülésnapján
Tisztelt Ház!
„Ki tehet arról, hogy ilyen a magyar sorsa? Krisztus keresztje tövében érett apostollá az apostolok lelke és bitófák tövében kell forradalmárrá érni a magyar lelkeknek..?” Ezek voltak Lázár Vilmos örmény nemzetiségű honvéd ezredes utolsó mondatai kivégzése előtt. Az aradi vértanúk közül a szintén örmény, Kiss Ernő honvéd altábornagy büszkén viselte magyarságát az utolsó pillanatokban is. Örményként éltek, magyarként cselekedtek, örményként születtek, magyarként váltak vértanúvá. Az 1848–49-es szabadságharcban játszott szerepük miatt mindketten örök példaképei a hazaszeretetnek, a magyar történeti közgondolkodásnak.
166 évvel később, - némi parafrázissal - kölcsön vehetjük Lázár Vilmos szavait, kérdezve azt, ki tehet arról most, hogy ilyen az örmények sorsa Magyarországon?
Nehéz a válasz, hiszen közös történelmünk számos példával szolgál arra, hogy igazoljuk: az örmények évszázadokon át sorsközösséget vállaltak a magyarokkal, és gazdagították a magyar gazdaságot, kultúrát, művészetet, segítették a polgárosodást. Ennek a közös múltnak egyik ismert és szívbemarkoló eleme az a tény, hogy a tizenhárom aradi vértanú közül ketten örmények voltak. Igen, a közös múlt kötelez. Még akkor is, ha napjainkban a két ország viszonya mélyponton van.
Örményország és Magyarország kapcsolatát másfél évszázadon át meghatározta az a kölcsönös tisztelet, az a baráti együttérzés, amely a két nép több száz éves közös történelmére alapozható. Mondjuk ki, ez a barátság megtört, a kétoldalú kapcsolatokat a gyanakvás, a bizalmatlanság légköre jellemzi. Ez a helyzet káros az államközi kapcsolatokra, nehezíti az emberek, a kettős identitású családok életét és visszafordíthatatlan sebeket okoz a Magyarországra otthonként tekintő örmény diaszpóra életében is. Ez a helyzet nem tartható.
A magyarországi örmény nemzetiség nevében ezúton is szorgalmazom a magyar-örmény kapcsolatok helyreállítását, a két ország együttműködésének fejlesztését az élet minden területén.
A megbékélés kötelezettsége, a történeti sérelmek történészi, tudományos kontextusba helyezése már rövid távon is esélyt adhat a diplomáciai viszony normalizálásához. Ez mindenki érdeke.
Nekünk, magyarörményeknek is számos feladatunk van annak érdekében, hogy helyreálljon ez a viszony. Ezt az erkölcsi parancsot, ezt a morális kötelezettséget üzenik nekünk az aradi vértanúk, köztük az örménység képviselői. Lázár Vilmos és Kiss Ernő mellett, ne feledjük, hogy a magyarok oldalán hetvennél több örmény származású tiszt és csaknem 1200 honvéd is részt vett a magyar szabadságharcban.
Csak velük, örmény őseinkkel, az aradi hősökkel együtt teljes a magyar történelem, életük és haláluk örök tanulság számunkra.
A vértanúk emlékezete kötelez!