„Száz év tagadás után az igazságért” dr. Schiffer András napirend utáni felszólalása, 2015. 04. 20.
2015.04.22 14:03
Napirend utáni felszólalásra jelentkezett Schiffer András képviselő úr, az LMP frakcióvezetője: „Száz év tagadás után az igazságért” címmel. Parancsoljon!
DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP):
Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A XX. század első éveiben 2 millió örmény élt az Oszmán Birodalom területén. 1915. április 24-én éjjel az oszmán kormányzat összegyűjtött 250 örmény értelmiségit és kivégeztette őket. Ez volt az örmény genocídium, egyben keresztényirtás kezdő időpontja.
Az örmények által meds yeghern, nagy bűn néven ismert eseményre, amelyet örmény holokausztként is ismernek, az első világháború alatt került sor, 800 ezer-1,5 millió örmény veszett oda a becslések szerint. Az akkor már legalább száz éve hanyatló, majd a tengelyhatalmak oldalán a világháborúba bekapcsolódó Törökország megbízhatatlannak ítélte az etnikai kisebbségeket, illetve vallási kisebbségeket, s nyilvánvalóan bűnbakra is szükség volt az aktuálisan gyenge katonai szereplés, az oroszoktól elszenvedett vereség miatt.
Már 1913-ban létrejött a különleges szervezet, a Teşkilat-ı Mahsusa, mely kezdettől a megbízhatatlan etnikumok kiirtására, ennek megszervezésére volt hivatott. 1914 őszén amnesztiával kiszabadított köztörvényes bűnözőkkel töltötték fel sorait, a különleges szervezet sokak szerint a német Einsatzgruppék előképének tekinthető. Enver pasa, Törökország hadvezére az örmény lakosság árulásával magyarázta 1914 végi vereségét az oroszoktól a kaukázusi fronton, amit Baku elfoglalására indítottak. 1915 februárjában utasította a hadsereget, hogy minden örmény nemzetiségű katonát rendeljenek át fegyveres szolgálatról munkaszolgálatra. Rendszeressé vált a munkaszolgálatosok csoportos meggyilkolása.
A világháború során a hadra fogható örmény férfiakat nagyon nagy arányban sorozták be. A nők, gyerekek és idősek következtek utánuk, akiket a szír sivatagba küldtek halálmenetekre. E meneteket katonai személyzet felügyelte, az ott lévők éhen-szomjan vesztek. Ezek mellett nagyméretű pogromokra, kegyetlenkedésekre is sor került, mérges gáz, méreginjekció, vízbe fojtás alkalmazására. 1915 őszén született törvény a halálba küldött tömegek javainak elkobzásáról. Ezt megelőzően 1915. május 29-én született meg az úgynevezett Tehcir-törvény, a kitelepítési törvény, és ezzel egy időben, egy napon született meg Enver pasa rendelete a munkaszolgálatról. Az egyik első modern, iparosított módszertanú népirtásnak tekinthetjük az örmény genocídiumot.
1944-ben alkotta meg Raphael Lemkin lengyel jogász a genocídium fogalmát. A világon több mint húsz ország ismeri el hivatalosan, hogy népirtás történt száz évvel ezelőtt Törökországban; Magyarország sajnálatos módon nem tartozik ezen országok közé, ezért kezdeményezni fogjuk, hogy a magyar parlament ismerje el népirtásként az örmények lemészárlását. Az Európai Parlament már 1987-ben és 2005-ben is népirtásként határozta meg az eseményeket. Legutóbb Ferenc pápa a XX. század első népirtásának nevezte április 12-én az eseményeket. Annak idején Theodore Roosevelt volt amerikai elnök az első világháború legnagyobb bűntényének, Winston Churchill pedig közigazgatási holokausztnak nevezte a történteket.
Tisztelt Országgyűlés! Az, ami annak idején, száz évvel ezelőtt történt, illetve megkezdődött Törökországban az örményekkel, az örmény keresztényekkel szemben, ez a folyamat, azok a fogalmak, amik visszaköszönnek, a koncentrációs tábor, a munkaszolgálat, ezek visszaköszöntek a második világháború vérzivataros éveiben, a második világháború holokausztjában. Nem véletlenek az áthallások, hiszen annak idején Hitlernek tulajdonítanak egy nyilatkozatot a lengyel annexió után, amikor azt mondta: „Ki emlékszik ma már az örményekre.”
Éppen ezért fontos emlékeztetni, hiszen az, ami 1915-ben megtörtént, megismétlődött néhány évtizeddel később, az ipari módszerrel végzett népirtás vallási, etnikai kisebbségekkel szemben nem egyszerűen a konkrét népcsoportot, vallási csoportot érinti, hanem egy figyelmeztető jel az egész emberiségnek. Történelmi tényeken természetesen lehet és kell is folyamatos vitákat folytatni, relativizálni a népirtást viszont nem lehet, hiszen ezzel saját magunkat tesszük védtelenné.
A XX. század pontosan arra tanít meg minket, hogy amennyiben kikapcsoljuk az emberiség immunrendszerét a módszeres gyilkolással szemben, pontosan az élet parancsára mondunk nemet. Innentől kezdve az ilyen gyilkosságoknak nemcsak örmények, nemcsak zsidók, nemcsak cigányok lehetnek áldozatai, hanem bármely népcsoport, bármely vallási csoport.
Éppen ezért tartjuk fontosnak, hogy Magyarország is ismerje el azt, ami 1915-ben történt, az örmény holokausztként elhíresült örmény népirtást, amikor legyilkoltak majdnem másfél millió örményt, békés örmény polgárt Törökország területén. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki oldalon.)